Borcsa egy aprócska, Lujzi pedig egy közepes méretű forgószél, akikkel mindig szédítően nagy öröm a találkozás. A családi fotózást kora reggel kezdtük, és egy kávé után kutyasétáltatással folytattuk a Duna parton – még a kutyus is icike-picike gombóc volt, amikor először találkoztunk.

Vannak gyerekek, akiket már szinte születésüktől fotózok, és van néhány lakás, ahová ha belépek, a közös képeink fogadnak a falon. Ezeken a helyeken én is otthon érzem magam.

[:]